Menü

Mutasd az összes cikket...

Pont mint én

Ha jellemeznem kellene magam, azt mondanám, olyan vagyok, mint ez a koszorú.  Édes, bájos, ártatlan Boldog lehet, akit ő vár haza.
Szerinted? Na, jó, mielőtt azt gondolnád, akkora arcom van, hogy nem férek be az ajtón, elárulom ennek a kopogtatónak a történetét. Minden ezzel a rózsaszín fonallal kezdődött. Amikor megláttam a boltban, tudtam, hogy meg kell szereznem. Egyszerűen, mert szép és mert beindította a képzeletemet, hogy milyen színekkel tudnám összehozni. Említettem már, hogy imádom a színeket? Úgy vagyok velük, mint Gombóc Artúr a csokoládéval..Visszatérve a koszorúra: beszerzés után aztán sokáig nem tudtam vele foglalkozni, mert úgy alakult, hogy egészen más színeket kértek tőlem. De egyszer csak eljött a mi időnk! Akkor pedig úgy döntöttem, valami igazán nőieset, romantikusat készítek belőle. Így választottam hozzá a kétfajta rózsaszínt és a fehéret és feldobtam egy kis friss, tavaszi zölddel. A végeredményt pedig imádtam, sőt azóta is imádom. És Te?