Van az úgy az ember életében, hogy nagyon rákattan egy dologra.
Egy mintára, egy formára,egy színre, bármire.
Én például sokáig pöttyösimádó voltam, még most is nagyon szeretem, legalább 4 pöttyös ruhadarabom ugrik be hirtelen, ami a szekrényemben lapul.
Amikor viszont a kisebb csemetém beköltözött a pocakomba, olthatatlan vágyat kezdtem érezni a csíkos iránt.
Ez maradandó nyomot is hagyott nálunk, ugyanis abban az időszakban költöztettük át első számú magzatomat a nagyobb gyerekszobába és egy egész falfelület őrzi a szenvedélyem nyomát. Nem mondom, hogy a férjem el volt ragadtatva a választásomtól, de így három évvel később elmondhatom, lassan megszokja.
Ugyanebben az időszakban bukkant fel az életemben a petrolkék.
Tudod, hogy az melyik szín? Tulajdonképpen a türkizkék nagytestvére, egy sötétebb, mélyebb, árnyalatú türkiz. Nem az a kis bohém, nyáridéző könnyed limonádé, hanem egy érettebb, komolyabb, "nagyfiúsabb" szín.
Szerettem volna egy másik falat erre az árnyalatra festeni, de sajnos ez volt az a pont, ahol már elszakadt a cérna Életem Értelménél és megálljt parancsolt. Így kiegyeztünk a türkiznek egy világosabb árnyalatánál.
Viszont nekem megmaradt a barátság ezzel a színnel és azóta is folyamatosan csempészem a gyerekszobába a türkiz és petrol kiegészítőket.
Alig várom, hogy ráakadjak egy ilyen mély petrolkék gyapjúfilcre és további dekorációt készíthessek belőle!
Szerencsémre viszont a fonalak között megtalálható ez a szín, így gondolhatod, hogy szó sem lehetett róla, hogy a boltban hagyjam, amikor megláttam!
Így a képen látható kopogtatót tulajdonképpen a saját örömömre készítettem. Szerencsére azonban úgy tűnik, nem csak az én lelkem simogatta ez a színkombináció, mert azóta már gazdára talált.
Ha te is úgy érzed, felmelengetné a kicsi lelked egy ilyen ilyen ajtódísz egy fáradt nap után, ne habozz, szíves-örömest elkészítem Neked!
